Iskolák

Veress Iskola (Alfalu egyik legrégibb épülete, 1823 -ben építették) I-IV osztály

Veress Iskola

Több mint száz esztendeje így hívta és így hívja ma is a falu, annak ellenére, hogy az iskola homlokzatán lévõ táblán más név szerepel. Eredetileg nem is iskolának épült. Köztudott, hogy az 1764-ben erõszakkal felállított Székely Határõrség 1. gyalogezred 11. százada Gyergyóalfaluban székelt.

A gyergyóalfalvi és a gyergyócsomafalvi határõrök alkották a század állományát. A kapitány, a hadnagy és az alorvos Gyergyóalfaluban, míg a fõhadnagy Gyergyócsomafalván székelt. A tiszti lakás és a századiroda eredetileg a csomafalvi úton, jelenleg a Baricz Lajos tulajdonában lévõ, szép kitettségû, tágas telken volt. Ez az épület fából lévén, nem felelt meg az akkori követelményeknek. 60 év után, Pedestei Natali József kapitány szorgalmazására, a Szárhegy felé vezetõ út mentén, közel a központhoz épült kõbõl és téglából a tiszti lakás és a századiroda. Az építkezés költségeinek nagy részét a falu lakói állták (…quiliber Pater familiar unu Hung. florrenum solvere debuit… – minden családfõ köteles egy magyar forintot adni). Így több mint 1600 magyar forint gyûlt össze, ami az építkezés költségeinek nagy részét fedezte. Az épületnek történelmi szerepe is volt. Bem altábornagy 1849-i tavaszi hadjárata után Székelyföldet külön kormányzás alá helyezte, Gáll Sándor ezredes vezetése alatt. A székely székek katonai parancsnoksága kezdetben az alfalvi, a késõbbi Veress-iskolában székelt, amiben valószínû, közrejátszott az is, hogy Gáll Sándor segédtisztje az alfalvi Gáll Ignác honvédszázados volt. 1850-ben a határõrség sorkatonasággá alakult, s az épület eredeti rendeltetése is megváltozott. Egy részét a község vezetõsége foglalta el, s így községházává alakult. 1869-ben Horváth Károly akkori plébános, a gyergyóalfalvi korszerû népiskolai oktatás megteremtõje, a községházává alakult épületbõl egy nagyobb termet igényelt, ahol a fiúk egy része tanult. Két év múlva az egész épületet iskolává alakították. Ebben az iskolában tanított Veress Zsigmond kántortanító, akirõl a falu lakói azt Veress-iskolának nevezték el. Nem hivatalos elnevezés, de a köztudatban és szóhasználatban immár több mint száz esztendeje Veress-iskola. A község iskolái a Sövér Elek neves festõmûvész nevét viselik, aki a falu szülöttje és tíz évig ott tanított.

De ki is volt Veress Zsigmond? A szûkös helytörténeti adatokra támaszkodva is nyomon követhetjük életútját. Kászonfeltízben született 1831-ben, nemesi családban. Õ maga is a Kászonfeltízi elõnevet használta. A Veress família Kászonfeltízen jelenleg is jómódú, népes család, büszkék õseikre. A család tagjai a történelem folyamán nem csak a falu életének voltak meghatározó személyiségei, de a szék vezetésében is jelen voltak. Így Bethlen Gábor 1614-es lustrájában a kászonfelfalusi Veres Pál szerepel. Ugyanebben az összeírásban Fazakas János mint Veres Pál zsellére van feltüntetve. Az 1619-es Conscriptióban újból Veres Pállal találkozunk, vagyoni állapotába is beletekinthetünk (4 szarvasmarha, 2 tehén, 1 ló és 14 sertés.). II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadseregének 1704-es összeírásában kászonfelfalusi Veres István szerepel. Az 1714-es adólajstromban kászonfelsõfalusi Veres István 50 köböl földdel szerepel (kb. 35 hold). 1812-ben Veres András assessor Kászon székben.

A továbbiakban a Veress család és a kászoniak történetének alfalvi vonatkozásairól szeretnék írni. 1732-ben Gyergyóalfaluban elhunyt a kászonfeltízi P. Veress György plébános. P. Atyai István gyergyói esperes meghagyta, hogy a plébánost a templomba (kriptába) temessék. A megye vonakodott az esperes utasítását teljesíteni, mivel az 1714-ben elfogadott törvénykezés szerint a templomba olyan egyházi személyt temethetnek, aki hosszas tevékenysége alatt igen gyümölcsözõen dolgozott a faluban. (P. Veress Gy. alig 4 évet szolgált ott.) A páter testvérbátyja, Nagykászon-felsõfalusi Veress Imre eljött Alfaluba, és az egyházközséggel egyetértésben méltóképpen temették el a pátert.

Szintén nagykászoni volt Andrássy Antal alfalvi tudós pap, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírja, aki 1844–49 között volt Alfalu papja. 1998. március 15-én a templom falára elhelyezett emléktáblával tisztelgett a falu népe a mártír plébános emléke elõtt.

Az iskola névadó tanítója, Veress Zsigmond tanulmányait a székelykeresztúri Tanítóképzõben végezte. 1848-ban, az utolsó elõtti tanév végén az osztály minden tanulója önként jelentkezett a honvéd hadseregbe, köztük Veress Zsigmond tanítójelölt is. Végigharcolták a szabadságharcot, többen közülük elestek a csatamezõn, mások megsebesültek, nagyobb részük hazajött. Egy év kiesés után, szinte titokban végezték az utolsó tanévet. Mindenikük igyekezett félreesõ vidéken elhelyezkedni, hogy ne legyenek a hatóság szeme elõtt. Veress Zsigmond Balánbányán húzódott meg, ott oktatta betûvetésre és számolásra a bányászok gyermekeit.

Közben megismerkedett a gyergyóalfalvi Gáll Amáliával, Gáll Ignác honvédszázados családjából, akit feleségül vett. Pályázat útján került Gyergyóalfaluba, ahol a mostani Veress-iskolában tanított. 1905-ben halt meg. Szép síremlék emlékeztet Veress tanító úrra. Két leánya Alfaluban élt. Veress Amália (1875–1926) a falu kulturális életében játszott igen jelentõs szerepet. Veress Ilona, Róth István földbirtokos felesége, közel 45 évi özvegysége alatt a Szociális Misszió Társulat elnöke, eredményes karitatív munkát fejtett ki. Az 50-es évek elején minden vagyonától megfosztva halt meg. Az általuk épített kápolna-kriptában nyugszanak. Kastélyszerû lakóházuk és a fent említett kápolna-kripta õrzi hajdanvolt nagyságukat. A kastélyt 1863-ban építették, amelyen reneszánsz stíluselemeket találunk. Szintén a kastélyon látható a falu egyetlen napórája. Érdekességként említem meg a kastély jobb sarkán lévõ, minaretet utánzó tornyocskát.

A Veress család leszármazottai, a dédunokák Kolozsváron és Budapesten élnek.

Az iskola ma is igen jó állapotban van. Itt tanított többek között a XIX. század végén és a XX. század elején Balázs Gergely vezértanító, aki egyben mintagazda, az új mezõgazdasági módszerek mûvelõje és meghonosítója volt. Ebben az épületben tanított az 1933–36-os években Domokos Pál Péter tanár úr népdal- és néprajzkutató, a közmûvelõdés apostola, a csángók atyja; Ágoston Mária tanárnõ; Szakács Antal tanár, aki az állami iskola (román) tanítóival került konfliktusba, s ezért kellett elhagynia szülõfaluját, de itt oktatott még Kiss Erzsébet, Koncsag Margit, Koncsag Gizella, Baricz Ilona, az Ambrus házaspár, Gáll Viktória – a két háború közötti nyomorúságos viszonyok között kitartottak az egyházi iskola mellett, és nekik köszönhetõ, hogy az iskola 400 éves fennállása alatt Alfaluban az anyanyelvû oktatás sohasem szünetelt. Végül, de nem utolsósorban, szólnunk kell Erõss József igazgató-tanítóról, népünk mártírjáról, akinek 1939-ben legionárius-kezek oltották ki életét.

Ez az épület adott otthont 1920–30 között az egyház által fenntartott és mûködtetett Polgári Iskolának, mert annak emeletes épületét az állam elvette.
Az elmúlt évtizedekben az iskola épülete nem változott, a környezete annál inkább. A kertben lévõ fegyverraktárt jeget raktározó pinceként használták. A gyümölcsfa-csemeteiskola is eltûnt, s helyébe korszerû jégkorongpálya épült nagy, fedett lelátóval. Mellette kézilabda- és atlétikapálya is van. A község nyolc, oktatást szolgáló épülete közül a Veress-iskola a legrégebbi. Még most is õrzi régi patináját.

Leány Iskola (Zomora Dániel kezdeményezésére 1895 -ben épült fel) V-VIII oszt.

Gaál Tamás Iskola (Borzont, 1912-ben építették) I-VIII oszt.

Alszegi Iskola (Zomra Dániel szorgalmazására 1895-ben építették) I-IV oszt.

Új Emeletes Iskola (1962-ben épült. Névadója: Sövér Elek, festõmûvész)IX- XII oszt.

Régi Emeletes Iskola (1875-ben épült, felújításra van elõirányozva) V-VIII osztály