DPPHE

Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület (DPPHE)

A Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület 2000. november 10-én jött létre.
Eszmei megálmodója Gálné Kovács Irma nyugdíjas pedagógus, népművész, néprajzkutató, az egyesület tiszteletbeli elnöke, a Magyar Néprajzi Társaság, a Veszprém Területi Akadémiai Bizottság és több romániai néprajzi egyesület tagja, Gyergyóalfalu díszpolgára.
Alapító tagok: Gálné Kovács Irma, Hunyadi Irén, György István, Nagy Imre, Gál Margit, Török Attila, Sövér Lajos, Pál Csaba, Balázs József, Gál Mihály, Madarász Teréz.
Vezetőségi tagok:- tiszteletbeli elnök- Gálné Kovács Irma
– Hunyadi Irén, Iszlai Katalin, Gál Margit, Török Attila, Sövér Lajos, Pál Csaba.

Az egyesület Gyergyóalfalu volt kántortanítójának, -a „csángók vándorapostola és Alfalu Péterbácsija”-, Domokos Pál Péternek nevét viseli, aki úgy él a gyergyóalfalvi emberek tudatában „mint az igaz szó és a szeretet nagy mestere” (Hargita népe, 2005.12.21.), aki azt vallotta: „Alfalu minden apraját és nagyját határtalanul szeretem” (Domokos Pál Péter).

Gálné Kovács Irma meggyőző szavait idézzük: „igaz csak 3 évet élt falunkban (1933-1936), de mély nyomot hagyott a közszellemben. Ő volt aki meghirdette az emberszeretetet, az egymás iránti tiszteletet, a munka megbecsülését és a ragaszkodást a gyökereinkhez, a múltunkhoz. Az egyesület keretében ezt a szellemet tartjuk állandó éberen” (Magyarország, Türjei Kalendárium, 2003) . A tiszteletbeli elnök asszony véleménye szerint ”a hagyományőrző egyesület létrehozását a gyergyóalfalvi életvitel igényelte és napjaink igénye, a rendezvények során a tiszta forráshoz való kötődés, minden szinten, illetve minden vonatkozásban önazonosság és etnikumi sajátosság kivitelezése.”

A fentieket figyelembe véve az egyesület tevékenységének fő célkitűzése hagyományőrzés és ápolás, hagyományátadás és hagyományteremtés, olyan tevékenységek, összejövetelek szervezése, mellyel felkeltjük az érdeklődést falunk népi kultúrája iránt és felhívjuk környezetünk figyelmét milyen fontos a múlt értékeinek megőrzése, hagyományaink ápolása és tisztelete. Az egyesület keretében változatos köri tevékenységeket tartunk: szövés, varrás, faragás, citerázás, népdal és néptánc tanulás, különböző korosztályok szerint. Az itt elkészült munkákat kiállításokon, fesztiválokon, vásárokon népszerűsítjük. Szakmai irányítók voltak az évek folyamán: Gálné Kovács Irma, Madarász Dávidné, Kozma Juliánna, Török Mária, Domokos Árpádné, Ferencz Mária, szövőknél, Török Attila, Pál Sándor a fafaragóknál, önálló tevékenységet folytat László Pál és Kovács Attila, népzene-citeraoktatásnál: Nagy Imre, Kiss Sándor, Iszlai Katalin,Kiss Emese, népdalnál: Fülöp Ibolya, Iszlai Katalin, Pál Ibolya, népi gyermekjátékoknál: Hunyadi Irén, Iszlai Katalin, Szakács Bernadette, Mayer Juliánna, míg a néptáncnál: Pál Csaba, György Szilvia, Gál József, Nagy Botond, Nagy Beáta, Mogyorósi László, Karda László. Rongyvágó kalákák keretében előadásokat tartottak: Hunyadi Irén, Iszlai Katalin, Bogyé Ilona és Simon Jolán. Gyűjtő- és feldolgozó tevékenységek közül legkiemelkedőbbek a Domokos Pál Péter emlékszoba létrehozása (Gálné Kovács Irma), melynek feladata a községhez kötődő nevezetes személyiségek feltárása és hazahozása.

Kiadványok megjelentetése: – Cifrahímesek Gyergyóalfaluban, 2005, Gálné Kovács Irma több évtizedes munkájának gyűjteménye
-a nemzeti kisebbségek rendezvényeire megjelentetett tájékoztató füzetek- Jánossy Alíz (újságírónő), Hunyadi Irén és Iszlai Katalin (tanítók) – Kultúrák egymás mellett és egymás között (2004)

-Cultura in comunitate si intre comunitati (2004)
-gyűjtemény a 25 éves citerazenekar tagjainak visszaemlékezéseiből, Szivárvány havasán – Jánossy Alíz (újságírónő), Hunyadi Irén és Iszlai Katalin (tanítók) szerkesztésében

-a Hargita Megyei Könyvtár által meghirdetett Csíksomlyói Pünkösdi Búcsú tiszteletére II. díjjal kitüntetett pályázati munka: István pap szerepe a csíksomlyói búcsújárásban – Hunyadi Irén és Iszlai Katalin munkája.

Az egyesület évente szervez és részt vesz kiállításokon, fesztiválokon, vásárokon bel-és külföldön egyaránt.

Kiemelt helyet foglal tevékenységünkben az Ezer székely leány- (Domokos Pál Péter szervezte meg először) Csűrdöngölő-, Pro Etnica-, Nemzeti Kisebbségek fesztiválja-, Remetei Ifjúsági Napok-, Alfalvi napok-, testvértelepülések rendezvényein való részvételünk. Hagyományt teremtettünk a Felszállott a páva c. rendezvényünkkel, melyet már 8 alkalommal sikerült megszerveznünk a Gyergyó-medence kisiskolások népdal, népzene, néptánc, népi gyermekjátékok, népmese találkozóját, mely minden második évben nemzetközi jellegű. Ahogyan annak idején Domokos Pál Péter rendezvényeire ide is csak népviseletben szabad és illik megjelenni.

Bajna György a Hargita Népe újságírója, 2006. július 12-i számában így ír a fenti rendezvényről ”népdal, néptánc, népmese, népballada, furulyán muzsikáló gyermekek, szebbnél-szebb előadása melengette a kultúrházban összezsúfolódók lelkét.”

Liliana Ionescu, a bukaresti Parasztmúzeum igazgatónője, aki a segesvári Pro Etnica fesztiválon kért fel szereplésre, a következőképp nyilatkozott: „a cél az volt, hogy olyan csoportokat hívjunk, akik nemcsak érzik, de meg is élik hagyományainkat. Ezért választottam az alfalviakat, sikerük pedig bizonyíték rá, hogy jól választottam.”(2004. okt. 28. Új Kelet, Jánossy Alíz)

Dr. Lange László, Diósgyőr, 2004. szept. 09. –„az alfalvi táncosaink olyan fergeteges sikert arattak, hogy alig engedték le őket a színpadról.”

Rancz Enikő, a Gyergyói Kisújság újságírónője a IX. Alfalvi Napok cikkében „a nap fénypontjának nevezte a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület estjét Élő hagyományaink címmel.”

A méltatások közül talán Barabás István, Hargita Népe újságíró őszinte szavai jelentenek a legtöbbet ”a gyergyóalfalvi” Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület visszhangos sikert arat a segesvári majd a bukaresti kisebbségi folklórfesztiválon. Késő este megnyugodva hajtom álomra fejem. Gyergyót még nem foglalta el Texas.” Vajon ugyanígy érezne, tenne-e Domokos Pál Péter is? Szeretnénk remélni, hogy igen és ha így van pihenjen békében ”a határon túli magyarság élő lelkiismerete, mi pedig járjuk az általa kijelölt utat.”